Egy csajszi nem mindennapi élete

Miért van az, hogy akkor zuhanok hirtelen a mélybe, amikor a legmagasabb felhőn ülve álmodozom?????????

Drága Szempárocskák!

Úramisten, milyen régen írtam. Már majdnem egy éve, hogy semmit nem tudtok rólam.

Tudjátok nem sok minden változott az életemben, de nem azért nem írtam. Hanem, mert őőőőő.... Nem tudom, tényleg nem tudom.

István

Hát nagyjából minden a régi. Jól vagyunk. Megvagyunk. Szeretjük egymást. Előrelépés nincs, de már nem is számítok rá. Lassan 3 éve, hogy együtt vagyunk, de semmi jelét nem látom, úgyhogy nem is gondolok rá. Viszont abban változott, hogy már szokott utalni közös jövőre, szóval csak nem tervez elhagyni váratlanul.

Igaz az én fejemben gyakran megfordul, hogy túl sokat foglalkozik minden mással... de aztán megbékülök, már attól is, ha csak megölel, és 1-2 percig mellettem ül vagy fekszik és éppen nem csinál mást. Elolvadok, ha csak rám néz. Talán ez a szerelem. Vagy csak hülye vagyok. De rá nem tudok haragudni semmiért!

Zajlik az élet, sok minden történt egy év alatt, de ennyi mindent nem könnyű elmondani, így bele sem fogok.

Suli

Még nincs egy hete, hogy végeztem. Megvoltak a vizsgák, nem voltak egyszerűek, de minden megvan. Elég jól sikerült teljesíteni őket. A végeredmény 89 %-os 5-ös. Plusz dícséret. Én elégedett vagyok! :)

Augusztusban kiderül, hogy felvettek-e az egyetemre. Remélem, ha igen, akkor Bettit is, mert szomorú lennék, ha elválnának útjaink.

Mostanában nagyon sűrű a beosztásom. Alig van pár szabad órám, hogy magammal törődjek. Lazítsak. Pihizzek.

Dolgozom a presszóban, vagy a boltban. Bár csak ritkán, de minden erőmet kiveszi.

Nehezen bírom már, hogy ezer felé kell szétszakadnom.

A legfontosabbat pedig majdnem elfelejtettem. Vannak unokatesóim! Édes, vérszerinti unokatesóim. Nem is egy, egyből három. Imádnivalóak. Már nagyon várom, hogy találkozzunk. Így ismeretlenül is nagyon megszerettem őket, főleg Encit!!!!!

Talán most ennyi elég is lesz. Majd írok! Remélem nem egy év múlva jut eszembe! :)

Puszillak Titeket!

Zsani*

Drágaságos Olvasó Szempárocskáim!

Ismét nagyon szép hétvégén vagyunk túl. Igaz az időjárás még mindig elég változékony, ami sok bosszúságot okoz, de ezen kívül minden rendben.:)

Pénteken voltunk bográcsozni Csabáéknál. Jó sokan voltunk. Elég jó buli volt. Bár Istvánom, mintha nem érezte volna olyan jól magát, mint én.

Egy picike kis alkoholt is fogyasztottam, de csak, hogy ne lógjak ki mindig a sorból. Gondoltam, így jobban befogadnak a többik is, jobban megnyílok, és jól is esett.

Hát akár az alkohol tette, akár nem, most tényleg jól éreztem magam. Eddig mindig feszengtem egy picit, most nem. Tudtam beszélgetni, nevetni, viccelődni, filozofálni, eszmétcserélni, meg miegymást. Csak az volt picit rossz, hogy úgy láttam, István nem rajong azért, hogy ittam. Pedig tényleg nem ártott meg. Teljesen tudtam magam kontrollálni. De hiszen ismertek!:)

A szombati nap is jól telt. Kicsit lustiztunk, tv-ztünk, meg ilyesmi. Aztán este pedig elmentünk Csabáékkal vacsorázni. Az étteremben, ahol Valentin-napon is voltunk, éppen valamilyen zárt körű rendezvény volt, így máshová kellett mennünk. Én cseppet sem bántam, az volt a lényeg, hogy együtt legyünk. Szeretek Istvánnal lenni úgy, hogy semleges a közeg. Ilyen esetekben mindig több figyelem esik rám. Hiszen nincs a közelben a számítógép vagy a gitár, vagy bármi más, ami éppen érdekesebb nálam. De így kerek az élet. Ha mindig csak velem foglalkozna, akkor ugyanúgy megunnám, mint mindenki mást.

Vasárnap már nem nagyon csináltunk együtt semmit. Meccset néztünk, alukáltunk egyet, kicsit összebújtunk. Jó volt. Délelőtt meg halálra dolgoztam magam. :):)

Csináltam tiramisut, pucoltam hagymát, krumplit. Felvágtam őket, ja meg petrezselymet. A krumpliból ilyen sülthagymás, petrezselymes, tejfölös köret lett. Hozzá rántott csirkecomb volt, persze kicsontozva Istvánom kedvéért., megspékelve egy kis koviubival. Előételnek egy kis gyümölcsleves volt, meggyből és cseresznyéből. Aztán még magvalni kellett meggyet, meg raktunk el cseresznyét. Legvégül bontottunk egy sárgadinnyét, ami szerintem nagyon fincsi volt, legalábbis jól esett!:)

Ma jöttem haza délelőtt. Természetesen késett a vonat. Fél órát. :S Nem tudom mit csinálnak ezek a MÁV-nál, de hogy nem jól csinálják, az biztos.

Pénteken is késett. De nem bánom, mert így a Szerelmemmel mehettem Nyíregyről Őrig.

Továbbra is kitartóan tornázok. Keresgélek a munkák közt, hátha találok valamit.

Tényleg, ha tudtok valami melót, akkor szóljatok mindenképpen!!!!!!!!!!!

Pénteken lesz az évzáró. Venni kellene Istvánomnak is még Szülinapi ajándékot, na de ilyen rossz időben nem sok kedvem van rohangálni, főleg egyedül. Remélem a héten már jobb idő lesz és akkor mindenáron felkutatok Neki valami apróságot.

Na mára legyen elég ennyi.

ui.: lassan írok a másik blogra is. Türelem:)

Zsani*

Kedves Olvasó Szempárocskáim!

Jaj, nagyon jó volt ez a hétvége! Pénteken jött értem a Szerelmem a kórházba, torna után. Elmentünk elintézni a telefont, ettünk egy fagyit:) Itthon is nagyon jó volt minden. Mostanában nagyon jó az összhang köztünk, aminek külön örülök!:)

Szombaton hajnalban indultunk Tihanyba. Vittük Zsót is, hogy ne unatkozzak, amíg Ő okosodik:) Kicsit még szundiztam volna, de nem volt vészes a korán kelés.

Elég gyorsan odaértünk. Fél 10-re már a parton voltunk Zsóval. Kicsit bementünk a vízbe, de nagyon hideg volt még. Én most voltam először az északi parton, meglepő volt, hogy ilyen magas a vízszint. Aztán aludtunk egy picit az árnyékban. 2 körül útnak indultunk keresni valami jó kis helyet, ahol ehetünk. Jó sokat sétáltunk, elmentünk az apátsághoz is, kicsit fotózkodtunk, aztán találtunk egy nagyon hangulatos helyet ahol hambiztunk egy jót. Csak picit kevés volt, úgyhogy újra útra keltünk és kerestünk egy kis boltot. Ott vettünk zsemlét meg májkrémet:D Amit aztán befaltunk a parton. Nagyon jól esett:)

Kicsit még bóklásztunk, nézegettük a kalapokat, meg venni szerettünk volna a fiúknak valami apróságot, de nagy a drágaság arrafelé:( Úgyhogy nem sikerült semmit venni.

Fél 4 körül vissza is értünk a partra. Kicsit pancsoltunk, de Zsó már nagyon leégett, ezért Ő inkább kint ült az árnyékban. Én sem voltam sokat a vízben, de már kellemesebb volt, mint délelőtt.:)

Kicsit ültünk a parton, lógattuk a lábunkat a vízbe és beszélgettünk, aztán megérkezett István is. Összepakoltunk és elmentünk a komphoz. Izgalmas volt mert én még nem utaztam kompon soha. Csak kár, hogy ilyen hamar átértünk a túlsó partra:(

Elmentünk még kicsit Siófokra is, pancsoltam ott is egy jót:) Aztán még megálltunk Budapesten is, egy vacsorára!:)

Elég későn értünk haza, úgyhogy korán elaludtunk. De fantasztikusan jól sikerült a hétvége!!!:) Nagyon jól éreztem magam. És biztosan nem felejtem el Istvánnak azt, hogy elvitt most magával. Sokat jelent ez nekem. Nem is tudja mennyire:)

Tegnap pedig, idén másodszor is, nyert Lewis Hamilton!!!! :) Alig várom, két hét múlva mit alakít!:)

Zsani*

Kedves Olvasó Szempárocskáim!

Nem felejtettelek el titeket, ne féljetek, csak sok volt mostanában a dolgom.

Vége van a barlangterápiának. Három hétig kellett járnom 9-től 12-ig Lillafüredre a Szent István-barlangba, majd onnan vissza a Szent Ferenc kórházba 1 órára sóbarlangba, fél-fél óraára légző és gerinctornára. Gerinctornára azóta is töretlenül járok. Nagyon szeretem, jót tesz. Most már van itthonra gimnasztikai labdám is. Mindent a cél érdekében!:)

Ahogy vége lett rögtön kezdődött a 3 hetes összefüggő szakmai gyakorlat, amit az Őri Napközi Otthonos Óvodában töltöttem. Amit cseppet sem bánok, sőőőőőt! Életem legjobb döntése volt, hogy engedtem a csábításnak. Nagyon megszerettem a pulyákat, de nem tagadom, hogy az óvónőket is!!!:)

Sokat játszottunk, nevettünk, dolgoztunk. Voltunk a Nyíregyházi Vadasparkban, gyermeknapoztunk, jól éreztük magunkat. Szívesen voltam velük és szívem szerint örökké ott is maradtam volna.

Persze az is nagyon jó volt, hogy 3 hétig Istvánnal "éltem". Jó volt megosztani Vele mindent. Nagyon jól vagyunk egymással. Szépen lassan mélyül a kapcsolatunk, aminek én szívből örülök. Volt egy kis drámázás a második héten, de aztán szépen megoldódott minden és ha lehet még jobb, mint eddig volt.

Múlt héten is sokat voltunk együtt, szerdán mentem és pénteken együtt jöttünk Miskolcra. Pontosabban Vattára. Minden olyan harmónikus volt. Nagyon megszoktam, hogy Vele vagyok, és most rettenetesen hiányzik. Főleg, hogy tudom, hogy nem találkozunk a hétvégén. :( De remélem, hogy jövőhéten már együtt leszünk pár napot. Nekem végülis itt a nyári szünet, egyenlőre munkám sincs, szóval élvezni kellene a szabadságot. Természetesen Istvánnal szabadnak lenni is jobb!:)

Holnap megyünk Tiszaújvárosba Bettikémmel, strandolunk egy jót. Ajánlom, hogy ne essen, mert akkor bepipulok. Elég volt már. Jó lenne végre lebarnulni egy picit.

Augusztusban pedig megyünk a Balcsira. A legjobb az egészben, hogy István is jön velünk. Szeretném, ha felejthetetlen lenne számára, ha nagyon élvezné és ezzel még jobban elnyerném a szeretetét.

Már nagyon vágyom rá, hogy minden téren "alkalmasnak" találjon egy Gyűrűre. Tudom, hogy fiatal vagyok még nagyon, és igazából semmink sincs, de egy eljegyzés még nem esküvő, ahhoz pedig elég amink van: a Szerelmünk. Semmi más nem tenne olyan boldoggá, mintha megpecséltelnénk ezt a csodálatos szerelmet.

Na de nem álmodozom tovább. :)

Végül, de nem utolsó sorban megemlítem, hogy kezdtem egy új blogot is. Cseppet sem hasonló témában! :) Akit érdekel kukkantson be néha: http://tunderlanyreceptjei.blogger.hu/

Zsani*

Sziasztok Drágaságos Olvasó Szempárocskáim!

Hátőőő, azt akarom mondani, hogy... szóval... hogy igazatok volt. Tényleg megoldódtak a dolgok. Már nem szomorkodom.

Jóóó, persze nem mondom, hogy nem volt jogos az előző bejegyzésem, mert igenis szenvedtem és elbizonytalanodtam. Sajnos. Nagyon rossz érzés volt ugyanis. Nem szeretem a bizonytalanságot, főleg akkor nem, ha magamnak okozom. De már nem vagyok bizonytalan. Teljesen biztos vagyok magamban, az érzéseimben és a régi-új terveimben. Bár még mindig nem érzem, hogy ezek közös tervek, de nem bánom, feldolgoztam már azt a kétségbeesett dühöt, amit emiatt éreztem. Nem számít.

Már évek óta tudom, hogy a nők és a férfiak cseppet sem gondolkodnak azonosan. De az új volt, hogy a férfiak sem... Eddig mást szoktam meg. Talán azért volt olyan csalódás nekem ez az egész történet. Na most úgy hangzik mintha amiatt lettem volna a múltkor kiborulva, mert István nem tervez velem. Ez semmilyen szempontból sem igaz. Mert ugyan nem mondja, de biztosan tervez velem közös jövőt, másrészt pedig nem ez volt az egyetlen ok. Közel sem.

Persze nem csalt meg, vagy én sem szerettem bele másba, ilyesmitől nem is tartok,  de gond volt. Az érzéseimmel. Féltem. Féltem Őt szeretni. Félek mióta csak ismerem, félek attól, hogy elveszíthetem. És soha nem is lehetek biztos abban, hogy nem. Hiszen bármikor történhet valami. Csakhogy rájöttem arra, hogy felesleges beletemetkeznem ebbe a rossz érzésbe. Ha jön akkor úgysem tehetek ellene, ha meg nem akkor csak bosszantottam magam a semmiért. Szóval elhesegettem a félelmeimet és most próbálom megint szépnek látni a világot.

Nem is olyan nehéz. Főleg, hogy olyan sokat tesz értem. Boldoggá tesz. Akárhogy is nézzük, Ő a legtökéletesebb férfi a világon. Jó, persze ezt nem tudhatom, mert nem ismerem az összes férfit a világon, de az biztos, hogy a legmerészebb álmaimban sem kívántam nála jobbat, szebbet, tökéletesebbet. Sőt mi több, pont ilyennek képzeltem, ilyennek akartam, ilyenre, őrá vágytam!

Jó néha elgondolkodni mennyire szeretem. És tény, hogy nem a tökéletesen megalkotott férfi a szép férfi. És nem a hibátlan az igazán szeretnivaló. Ha belegondolok benne is csupa olyat (is) szeretek amit más biztosan hibának látna. De hát éppen ettől Ő.

Ha szerelmesek vagytok pontosan tudjátok miről beszélek. Bizonyára Ti is imádjátok a gyermekkorban szerzett sebek helyeit, a régi balesetek apró jeleit, a kis bőrhibákat, azt amikor kócos a haja, vagy borostás az arca. (persze a férfi olvasóim azért biztosan nem rajonganak:)) Taglalhatom, boncolgathatom még ezt a végtelenségig, de minek is. Az a lényeg, hogy szeretem, hogy boldog vagyok és azt hiszem mindez kölcsönös. Más nem is igazán számít egyenlőre.

Zsani*

http://www.youtube.com/watch?v=rNjZmT2Y-sI

Na mit szóltok? Én el vagyok ájulva attól, hogy 42 évesen így néz ki, hogy felvesz egy ilyen szerkót és csinál int egy ilyen fasza kis dalt.

Nem tudok mást mondani, csak, hogy tisztelem, szeretem, és hallgatom!:)

Zsani*

Kibaszott jó ez az élet...

Mikor már elhiszem, amit el akarok hinni, akkor mindig koppanok és ráeszmélek, hogy csak hitegettem magam. De végülis mit akarok én az élettől? Akárhogy töröm magam soha nem kapom meg, amit szeretnék. Minek törjem hát magam, ha ezt már réges-régen tudom?!

A fene egye meg, hogy nem lehetek végre boldog! Miért nem lehet már nyugalomban így maradni?

Akármire vágyom az tuti nem teljesül. De miért van az, hogy ezzel csak akkor szembesülök mindig, amikor már a cél előtt állok????? Vagyis azt hiszem, hogy ott állok...

Naív vagyok. Csakis ez lehet a magyarázat.

Meg persze hülye is.

"Én már nem tudom, hogy elveszíteni-e rosszabb, vagy, hogy nem is talállak, csak kereslek mindenhol. Szétszakít ez a semmi, magamban táncolok és az arcokat nézem, hátha valamelyik pont úgy mosolyog, mint Te."

Sziasztok Szempárocskák!

Szerencsére a legutóbbi bejegyzésem óta sok minden történt. Éééééés változott is egy, s más. Persze jó irányba. Szégyellem is magam, hogy panaszkodtam, de csak egy picit. :)

Igaz a mondás, miszerint az idő mindent megold. Csak hát néha nagyon sok türelem szükséges kivárni ezt a bizonyos időt, ami mindent megold. Végtére is az élet rövid, ahhoz, hogy folyton csak várakozzunk. Mint ahogy ahhoz is, hogy vágyakozzunk a jó után. És én pont nem az a típus vagyok, aki szeretné ezt, sokkal inkább az, aki most rögtön szeretne mindent!:) De majd kinövöm...

Az biztos, hogy István az első férfi az életemben, (minden hímneműt összevetve) akiben nem kellett még csalódnom. Szegényem mindent megtesz, hogy a kedvemre tegyen, én meg csak elégedetlenkedek. De tudom, hogy ez nagy hiba és tenni fogok ellen, mert nem szeretném elveszíteni. Hiszen semmi és senki nem tenne olyan boldoggá, mint egyetlen mosolya vagy ölelése.

Nem is szeretném folytatni, talán ez a legszebb végszó! Szeretem, szívből, szerelemmel!

Zsani*

Nem értem miért szégyell engem!:( Egyszerűen nem tudom, hogy miért van ez az egész. Nagyon bánt. Nem tudom eltitkolni és nem is akarom tagadni, hogy szorongatja a szívemet az érzés... De akármennyit gondolkodom, nem tudom  megfejteni az okát. Félek, hogy ez nem is változik majd meg. De akkor vajon én, hogyan fogok ezen túllépni?!?

Fáj a szívem!:(

Drága Szempárocskáim!

Nagyon jól érzem magam a bőrömben. Bár még mindig nem vagyok jól teljesen egészségileg, ettől függetlenül minden teljesen oké.

A Szerelmemmel is jól vagyunk. Tudom, hogy mindig ezt írom, de tényleg. Nem is értem, hogy hogy lehet, hogy ennyire tökéletes a Szerelmünk. Talán megkomolyodtam már és nem pattogok annyit, mint azelőtt!:) Aki ismer, az tudja mire gondolok. Régebben mindenbe beleszóltam, mindenért duzzogtam, nem szólaltam meg, veszekedtem, csapkodtam. NA pont ezeket nem teszem mostanában. Persze az is lehet, hogy Istvánnak köszönhető, mert Ő is olyan nyugodt és kiegyensúlyozott. Épp a minap gondolkodtam azon is, hogy eddig mindig sírtam legalább hetente egyszer:D (mintha muszáj lenne), mostanában azt sem tettem. Nem tudom mennyire lehet hinni abban, hogy az Isten minden férfinak teremtett egy nőt és minden nőnek egy férfit, de akár igaz, akár nem, az biztos, hogy minket egymásnak teremtettek!!! Nála tökéletesebbet nem is tudnék kívánni. Sőt a csodálatos képzelőerőmmel sem képzelnék jobbat. És már azt sem várom, hogy felébredek egyszer, vagy azt sem hiszem, hogy ez csak egy darab lesz ilyen, mert már biztos vagyok benne, hogy ez MINDIG így lesz.

Lehet, hogy nem teljesülnek majd a legnagyobb álmaim. Lehet, hogy nem leszek soha óvónő, feleség vagy anya, de az biztos, hogy boldog vagyok és ha minden (csak) így marad, akkor is boldog életem lesz.

Egy kis rossz is. Anya tegnap befeküdt a kórházba kivizsgálásra. Amint tudok valamit majd írok. De addig nem kell aggódni!:)

Na akkor a nagy ömlengésnek meg nyáladzásnak vége:D Jók legyetek, sárga hóból ne egyetek! Puszi, csók, ölelés, kinek mi.

Zsani*

Kedvességes, Drágaságos Olvasó Szempárocskáim!

Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem írtam. Nem azért, mert nem volt mit, hanem azért, mert nagyon sűrűn zajlottak a dolgok. Sokminden történt, nem is tudom hol kezdjem.

Talán ott, hogy az utolsó bejegyzésemben említettem a Mikulás-műsort. Rengeteg próba után, lementek az előadások. Sok helyre vittük, egy hét alatt: óvodákba, iskolákba, fogyatékos intézményekbe. Mindenhol nagyon hálás közönségünk volt, nagy tapsokat kaptunk és soksok szeretetet. Jó érzés volt, hogy örömet szerezhettünk a kicsiknek és nagyoknak:) Készült videó és képek is, egy párat felteszek ízelítőnek:

Mint láthatjátok nagyon jól éreztük magunkat a bőrünkben:) Nem adnám semmiért az élményeket. Csak azt az egyet sajnálom, hogy a Szerelmem ezen sem volt ott:(:( Pedig jó lett volna, ha lát. :)

Ezután jött a Mikulás-vonatozás. Jó lett volna nagyon, volt igazi krampusz rucink, meg farkunk meg mindenünk. Hideg sem volt, nem fáztunk. A gyerekek írtózatosan édesek voltak, a program is csodás volt. Csak hát nem volt időnk semmire. Reggel 8-ra kellett menni és este 7-ig tartott. Addig nem volt megállás. 10 perc ebédszünetet kaptunk az egész nap alatt. WC-re sem tudtunk menni. Aztán ahogy hazaértem, belázasodtam. Másnap, harmadnap sem lettem jobban, a lázam nem ment le és fulladtam is egész nap. Lementünk az ügyeletre, aztán bevittek a kórházba. Ott kellett maradnom 5 napot. Rettenetes volt. Az első 3 napon nem is lehetett látogatni, ott feküdtem teljesen egyedül abban a nyomorult kórházban. Még azóta sem tisztult ki teljesen a tüdőm, de már sokkal jobban vagyok.

Jó volt a szünet. Itthon sütöttünk, főztünk. Jókat ettünk, ittunk. Megvolt a nagy ajándékozás is. Minden szupi volt. Aztán mentem Istvánhoz 26-án. Ott is minden nagyon jó volt. Olyan jól elvoltunk:) Nagyon örülök is neki, már érzem, hogy úgy igazán összecsiszolódtunk!:) A Szilveszter nem pont úgy sikerült ahogyan terveztük, de nem baj, az a lényeg, hogy együtt voltunk!!!!:)

Nehéz volt Tőle elválni, de muszáj volt, mert kezdődött a suli. Természetesen ahogy lenni szokott, minden tanárnak most jutott eszébe íratni, hiszen félév zárás van. Holnap lesz az osztályozó konferencia. Jövőhéten megtudom milyen jegyeket kaptam. Már nagy meglepetésre nem számítok.

Voltunk a hétvégén a Szerelmemmel Napkoron, Böllérversenyen. Na, hát halljátok, ha még nem voltatok, akkor jövőre menjetek el Ti is:D Nagyonnagyon jó volt! A környezet, a hangulat, a társaság, egy szóval minden tökéletes volt!!! Még talán soha életemben ilyen jól nem éreztem magam. Jól el tudtam magam engedni és semmi sem akadályozott abban, hogy boldog legyek!:) Talán lehetett volna kevésbé sáros minden, de akkor már túl tökéletes lett volna a nap. Estefelé még pizzáztunk is.

Már alig várom ezt a hétvégét. Egyre jobban szeretek menni!:) Mostanában mindig olyan jó minden!:)

Most megyünk boltba mert sütünk pizzát és nincs minden itthon, úgyhogy Csók a családnak:)

Zsani*

Nos akkor a megígért íromány!

Minden évben az ötöd évesek dolga, hogy megcsinálják a mikulás-műsort. Idén így mi csináljuk. A Hófehérke és a hét törpe lesz műsoron. Hát az elején úgy nézett ki, hogy az eredeti mesét játszuk el, lesz éneklés meg minden. Szerettem volna Hófehérke lenni, de ugye semmi hangom nincs, így ki voltam lőve. Akkor mondtam, hogy szívesen leszek a királyné. Na most azzal meg csupán annyi probléma volt, hogy egy másik lány is éppen a királyné akart lenni. Így abban egyeztünk meg, hogy én játszom majd a nyanyát, aki megöli Hófehérkét. Már kezdtem is megbarátkozni a helyzettel, amikoris jött az ötlet, hogy vegyük viccesre a figurát és játszunk el egy átírt mesét. Ekkor kaptam meg a Hófehérke szerepét, így, hogy már nem kell dalolni. Ez hatalmas boldogsággal töltött el, remélem Titeket is.

Úgyhogy mostmár rakjuk szépen össze a műsort, kezdenek összeállni a szövegek, a jelmezek meg minden. Majd mesélek, hogy hogy állnak a próbák. Egyenlőre még csaktervezgetünk, de ígérem, hogy nagyon jó lesz! Elméletileg lesz videó is, majd esetleg teszek fel részletet.

A dolgozatok jól sikerültek, a 3-ból 2-őt ki is osztottak még hétfőn, mind a kettő 5-ös lett! A harmadikon ül a tanárnő, de ezt Tőle már megszokhattuk.

Biztos volt még sok jó dolog mostanában, de nagyhirtelen ennyi jut eszembe.

Mindenkit megnyugtatok, az előző (tegnapi) bejegyzésem nem azt jelenti, hogy világvége van, csak picit rossz passzban voltam. Már kezdek összeszedődni, úgyhogy nyug alom.

Na pusszantás!

Zsani*

http://www.youtube.com/watch?v=XFDZIzEM4JM&feature=PlayList&p=D4C58E64F7C705AB

Szerintem elég kifejező, de ha mégsem akkor annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy nem vagyok jól.

Egyáltalán nem. Kezdem kicsit feladni. Nincs túl sok jókedvem. Jön az ősz meg a tél, és az én szívem is így hűl ki, szép lassan. Én igazán kapaszkodnék Belé, ahogy csak tudok, kézzel-lábbal, de Ő tol el magától. Egyre inkább. Persze amikor véletlenül észre veszi, hogy Mellette vagyok, akkor nagyon kedves és figyelmes és jaj. Csak kár, hogy ez egyre ritkábban fordul elő, és egyre többször az váltja ki belőle, hogy látja, hogy rossz a kedvem. Csakhogy nem is lesz jobb, ha ez így megy tovább.

Kicsit most belefáradtam abba, hogy nagyon szeretnék boldog lenni Mellette, merthogy mostmár ez erőfeszítésbe kerül. Szeretnék, meg úgy is állok a dolgokhoz. Nekem nem nehéz a kedvemben járni. Nem megeröltető megnevettetni, de most valahogy mégsem vagyok túl gyakran vidám.

Hát igen, szokták azt mondani, hogy egy kapcsolatot felépíteni nagy dolog, de megtartani még sokkal-sokkal nehezebb. Most kezdem kicsit érezni, hogy kicsúsznak a kezeim közül a dolgok. Valahogy félelmetes, hogy ahogy megoldódik egy gond (lásd: keveset találkozunk), úgy jön egy másik.... Na hát így mindent összevetve elég nehéz az élet. Nem is tudom mi lenne jobb ennél. Talán semmi. Mindenben van nehézség, jobb, ha az ember tisztában van vele.

Befejeződtem!!!!!!

Majd holnap írok jó dolgokat is, mert tudok azt is, amióta nem írtam történt egy-két olyan dolog is, ami vidámságot okoz majd Nektek!

Zsani*

Drága Olvasóim!

Örülök, hogy kitartóan olvastok, ezért érzem úgy, hogy kötelességem írni Nektek pár sort.

Ismét nagyon jó volt a hétvége. Voltunk Városavatón, bográcsoztunk meg ilyesmik, nagyon nagyon jól éreztem magam! Aztán ma meg voltak Istvánéknál a tesójáék. Úgyhogy ez a nap is tökéletes volt. Minden nagyon szuper, úgyhogy nem is tudom mit írjak. Most nem tudok panaszkodni:D És az megy jobban. :)

Holnap szaladok a Skálába, hátha ott van még a kabátocska, amibe beleszerelmesedtem, bár van egy megérzésem, hogy már nem lesz:( Az sem baj, már az boldoggá tett, hogy a Szerelmem ilyen figyelmes és kedves és önzetlen és sorolhatnám:) Szóval egy főnyeremény. (Jó tudom most nem nagyon értitek, de nem baj, én értem, az a lényeg:D)

Írtam csütörtökön 3 dolgozatot, nagy valószínűséggel holnap legalább egynek az eredményét meg is tudom. Majd megírom Nektek.

Nem tudom mikor látom ismét a Szerelmemet. Most nem mondta, hogy a hétvégén találkozunk. De nem baj. Ha most nem találkozunk akkor mégjobban fogok Neki örülni 2 hét múlva. Csak remélni tudom, hogy többet nem kell Nélküle kibírnom. De az biztos, hogy az lenne a legjobb, ha láthatnám pénteken és sose többet el sem válnánk. :)) (ugye milyen aranyosan pislogok??!!:))

Na majd akkor nemsoká írok, addig valahogy bírjátok ki! Pusszancs

Zsani*

Felemészt ez a magány.

Még, ha nem is csinálunk semmit, csak ott lehetek Vele, akkor is milliószor jobb, mint itt ülni teljesen egyedül. Folyamatosan csak keresem az illatát, várom, hogy betoppanjon a szobámba, felébredek rá, hogy bár átölelhetném, nem is folytatom, mert elsírom magam:)

Nagyon szeretek Vele lenni. Megnyugtat a közelsége. Biztonságban érzem magam. Érzem, hogy szeretnek. Szerethetek. És ezek nagyon jó dolgok! Nem is tudom mi lenne velem Nélküle! De hát nem is kell ezen még gondolkodnom se, hál'Istennek.

Holnap lesz az utolsó gyógytornám. Nagyon örülök, hogy nem kell többet olyan korán kelnem. De a társaság picit azért hiányozni fog. Jó hangulatban teltek a reggelek.

Holnap dolgozatot írunk:S Semmit se nem tanultam rá:( Azért át kéne még olvasni, de semmi kedvem, hogy őszinte legyek.

Na most egyenlőre ennyike:) Cupp:*

Zsani*

Kedves Olvasóim!

Így reagálván a kommentedre Drága Lacusom: Azért nem írok semmit két hete, mert még mindig tart a mámor, az utolsó bejegyzésem teljesen fedi a jelen valót is! Magyarul nincs baj, így nem írok.

Na jó, néha írok mást is, mint a rosszat. De most nem is volt nagyon időm rá.

Még mindig járok gyógytornára és fizikoterápiára a karommal. Megvisel a reggeli korán kelés, meg az egész napos talponlét. Beindult a suli is. Tanulni is kéne, de nem nagyon hajt a tettvágy. Amúgy most picit beteg is vagyok.

Azon kívül teljesen jól vagyok. Örülök, mert sokat lehetek a Szerelmemmel. Mostanában minden hétvégén, bár félek, hogy mikor lesz vége. Remélem már soha!!!!!!!!! Elég rossz volt olyan sok időt kibírni Nélküle, ráadásul olyan hosszú ideig. Most minden sokkal jobb! 

Voltunk múlthéten Debrecenben a tesójáéknál. Nagyon jól érzetem magam. Jó sokat voltam a kicsikkel, tündériek! A nap végére jól el is fáradtam, de nem baj, mert megérte! 

Ez a hétvége sem volt rossz! Pénteken meg szombaton is volt program. Jól éreztem magam mind a két nap! Csak a vasárnapokat nem szeretem, mert el kell válnunk:(:(

Hát most nagyhirtelen ennyi. Majd még írok, ígérem, ha lesz valami izgalom!

Pusszancs! És csók az illetékesnek:$, ha olvassa nagy véletlen:)

Zsani*

"Hajnal van, a Nap még alig süt be az ablakon, de én nyitott szemmel figyelem, hogyan játszik arcán a fény. Megcsillan ajkain, árnyékot vet szeme alá." Csodás érzés a Szerelem, segítségével észreveszünk olyan dolgokat, melyeket máskor teljesen figyelmen kívül hagynánk. Igazán szépet csak egy Szerelmes szeme láthat. De egyáltalán nem gondolom, hogy felnagyítaná vagy elferdítené a tényeket. Csak mi emberek rohanunk, kapkodunk, semmire sem figyelünk kellőképp. Pedig ha lassítanánk és néha kinyitnánk a szemünket, annyi csodálatos dolgot vennénk észre. 

Olyan természetesnek vesszük, hogy reggel felkel a Nap, vagy, hogy este lemegy. Vagy hogy a patak vize folyik. A halak úsznak. Hogy a gyermek játszik. A felhőt fújja a szél. A virágok kinyílnak. Hogy télen esik a hó és ellepi a tájat. Egyáltalán nem figyelünk ezekre, természetesnek vesszük őket, pedig gyönyörű dolgok. 

Sok időm van gondolkodni. Olyankor próbálom a legszebb élményeimet felidézni. Teljesen más dolgok jutnak eszembe mióta igazán Szerelmes vagyok, mint előtte. Soha nem gondolok szomorú dolgokra vagy kellemetlen emlékekre (persze kivéve, ha agyalok, akkor sok hülyeség eszembe jut, amiket le is írok ide mindig). Jó lenne, ha picit egyszerűbb lenne az Élet. Jobban tudnám élvezni, ha nem lebegne mindig a fejünk fölött a kasza... Mindig jön valami rossz, és akárhogy próbálok tudomást sem venni róluk, sajnos itt vannak és meg kell oldani őket. De mikor a Szerelmemmel lehetek valahogy eszembe sem jutnak. Akkor tudok lassítani és figyelni az igazán fontos és értékes dolgokra. 

Szeretem Őt. Főleg azért Szeretem, mert ilyenné váltam Mellette.  Sok mindenre megtanított ez a Szerelem. Már nem hiszek a mesékben és nem is álltatom magam feleslegesen, de azért el tudom képzelni, hogy örökké is tarthat a szívemben ez az érzés.

Remélem nem hagyjuk elmúlni...:)

Zsani*